A kamaszok nem „űrlények”, és nem hobbiból rendeznek „Legyek ura”-játékszobát
A Netflix sorozatában, a Kamaszokban (eredeti cím: Adolescence), Philip Barantini provokatív történetet mesél el, amely nemcsak a tinédzserek belső világának valóságos és kendőzetlen ábrázolása, hanem egy éles tükröt tart a felnőtt társadalom elé. Mert bizony nem a kamaszok az „űrlények”. Azokat kellene jobban szemügyre vennünk, akik őket teremtették és formálták, majd most dermedten nézik az eredményt.
A történetnek van egy visszatérő hibás megközelítése: a felnőttek hajlamosak úgy tekinteni a fiatalokra, mintha azok egy idegen, elérhetetlen világ lakói lennének. Az emodzsik és szleng mögé látva azonban világos, hogy a tizenévesek ugyanazokkal az eszközökkel dolgoznak – legyen az szimbolikus hatalom vagy kommunikációs frusztráció –, mint a felnőttek. Mindenkinél ugyanaz a hajtóerő: az elfogadás vágya, a sértettségből fakadó agresszió és a magányból táplált védekezési kényszer.
Egy börtönszerűen működő iskolai közeg árnyai
A második epizódból egy fémes hidegséggel berendezett iskola világát ismerhetjük meg, ahol az irányítás és a fegyelmezés nevében ragadtatják magukat tiszteletlen bánásmódra a tanárok. Hangos kiabálás, nyomásgyakorlás és megfélemlítés – Foucault szavaival élve, a modern iskola bizonyos szempontból a börtön intézményének szintjére süllyed. A hatalmi modellben a tanulók egy tizenéves hierarchikus rendszer szereplőivé válnak, saját formájukban ismételve, amit a felnőttektől látnak: uralkodni vagy uralttá válni.
Az iskola tanárfigurái ugyanazt a mérgező dinamikát futtatják, amit később a diákok egymáson gyakorolnak. A tanárok szomorúan csodálkoznak el, amikor manipulációk, durvaságok és kegyetlenségek formájában visszakapják mindazt, amit kicsiben ők maguk alkalmaztak.
A probléma forrása és a kettős mércék
Van egy pillanat, amikor a sorozat egy szülő-gyerek interakcióban feltárja az alapkonfliktust, a valódi feszültség okát. Mert a tizenévesek világa nem érthetetlen. A szándékok, a tettek mögött ugyanazok az emberi ösztönök és reakciók húzódnak meg, csak kisebb, kevésbé csiszolt formában. A tragikus esetekben a felnőttek reakcióit látjuk visszaköszönni, csak más köntösbe öltöztetve: közösségi média intrikák szimbólumai, emodzsiként eljátszott felnőtt drámák. Mindeközben az őket formáló szülők (mérges, elkerülhetetlen mintáikkal) valójában nem különböznek tőlük olyan sokban.
A felnőttek szemforgató felelőssége
A sorozat egy központi üzenete az, hogy a kérdés nem ott kezdődik és végződik, hogy a kamaszok hogyan bánnak egymással. Ott kezdődik, hogy a felnőttek hogyan bánnak a kamaszokkal – és önmagukkal. A negyedik rész azt példázza, hogy az apák példaképként való szerepe eltörölhetetlen, legyen az akár pozitív vagy negatív élményeken alapuló hatás. Egy veréssel színezett gyerekkor még nem jelenti azt, hogy így folytatódik a történet. De attól, hogy valaki mindent máshogy próbál megcsinálni, még nem biztos, hogy mindent jól is fog csinálni.
Egy égető kérdés: Ki tartozik kinek?
A sorozat felvet egy elgondolkodtató gondolatot: az a naivitás, amely szerint a kamaszok „be tudják csukni a világot” az ajtajukkal, nemcsak nekik sajátjuk. Felnőttek is hitegetik magukat azzal, hogy ha a gyerek mögött történik valami, az nem érinti őt. Az elhárítás és az illúziók azonban az empátia hiányához és széthulló kapcsolatokhoz vezetnek. Mert a tizenéveseket formáló, de közben őket vad idegeneknek címkéző szülők ugyanazokat a hibákat követik el, amelyeket a sorozatban szembesítettek velük először.
A Kamaszok című sorozat tanulsága
Amíg nincs odafigyelés, valódi meghallgatás és személyes jelenlét, addig a problémák gyökere érintetlen marad. Az erőltetés, a szigor, a büntetés és az elszigetelés nem válasz. A sorozat ékesen rávilágít arra, hogy minden kapcsolódás a kölcsönös tiszteleten alapulhat. Ettől válik hitelessé és elgondolkodtatóvá Philip Barantini négy részes drámája, amely nem csak egyénekről, hanem a rendszerről és az emberi kapcsolatok természetéről beszél.
Forrás: hang.hu/kritika/a-kamaszok-nem-urlenyek-akik-hobbibol-eljatsszak-a-legyek-urat-174568