A dinók hódítása az északi óriáskontinensről kiindulva
Molnár Csaba 2026. május 03-án közzétett cikkében egy lenyűgöző felfedezést taglal, amely a dinoszauruszok elterjedését vizsgálja. Nagyjából 200 millió évvel ezelőtt egy hatalmas földrész létezett a mai északi sarkvidéken, amely háromszor nagyobb volt, mint Antarktisz, és a kontinens kőzetlemezeinek mozgása következtében ma Kína és Szibéria területére sodródott. A Columbia Egyetem paleontológusai által végzett kutatás rámutat arra, hogy ez a hajdani északi kontinens mérlege a globális lehűléshez vezetett, amely lehetőséget biztosított az őshüllők számára, hogy elterjedjenek világszerte.
A földtörténeti középidő, más néven mezozoikum idején, amikor a dinoszauruszok virágkorukat élték, a föld szárazföldje egyetlen hatalmas kontinensbe, a Pangeába tömörült. Ekkor egy óriási óceán, a Panthalassa vette körül. Eddig a tudományos közösség azt feltételezte, hogy Kína egy sziget formájában állt, ám a legújabb kutatások azt mutatják, hogy a mezozoikum alatt Kína a többi földrésszel együtt a szárazföld folytatása volt, és nem csupán megtartotta független sziget jellegét.
Az újonnan megszerzett adatok szerint a kínai és szibériai kőzetlemezek szoros kapcsolatban álltak az északi sarkvidéki területekkel. Bár az időszak többségében a Föld klímája sokkal melegebb volt, mint ma, körülbelül 200 millió évvel ezelőtt elkezdődött egy határozott lehűlés, amely sok nagytestű állatfaj – így a korábban domináló dinoszauruszok – kihalásához vezetett. Ugyanakkor ez új lehetőség volt az evolúció más ágaira, különösen a dinoszauruszokra, amelyek a kihalt fajok helyét foglalták el.
Ez a triász végi időszak egybeesett a Pangea felbomlásával és az Atlanti-óceán megnyílásával, mely folyamatok az aktív vulkanikus aktivitás következtében jöttek létre. Paul Olsen, a Columbia Egyetem őslénykutatója hangsúlyozza, hogy a hajdani északi kontinens központi szerepet játszott a lehűlés folyamatában. Az albedó, vagyis az a jelenség, amely a behavazott, eljegesedett területek napfényvisszaverő képességét jelenti, szintén döntő szerepet játszott a bolygó hőmérsékletének csökkentésében.
A jégmezők és hófoltok kiterjedése, valamint az intenzív vulkanizmus következtében a légkörbe került aeroszolok mind hozzájárultak a globális lehűlés fokozódásához. A jégsapkák fagyásának következtében a tengerszint csökkent, ami tömeges kihalási eseményekhez vezetett. Míg sok nagytestű, korai dinoszaurusz eltűnt, azok a dinoszauruszok, amelyek a hideg éghajlaton, a sarkvidéki területeken fejlődtek ki, például tollazatot és más hőszigetelő mechanizmusokat alakítottak ki, így kedvezőbb helyzetbe kerültek a globális éghajlatváltozás következtében.
Az újabb elméletek és felfedezések alapjain a tudományos közösség egyre inkább megérti, hogyan alakította az egykori északi óriáskontinens a dinoszauruszok evolúcióját és elterjedését az egész Földön. Az őslénykutatás terén továbbra is izgalmas felfedezések várnak ránk, amelyek még inkább árnyalják a múlt ezen titokzatos időszakának megértését.