A jog az erkölcs minimuma
Spitz György, 2026. június 06., 18:00 – A jog és az erkölcs viszonya a legnagyobb kihívások elé állítja a modern társadalmakat. A köztudatban élő, „mindennek van határa” gondolatával szemben, a valóság azonban az, hogy az arcátlanságnak láthatóan nincsenek határai. Orbán Viktor szavaira hivatkozva, önvédelmi szervezetek jönnek létre, amelyek a Fidesz politikai érdekeit hivatottak védeni, miközben a megosztottságot tovább gerjesztik, például a Tisza önkényével és a gyűlölettel szemben.
Az eltávolításra javasolt köztársasági elnök esetében a jogi és politikai viták nem csupán formálisak, hanem mély problémákra mutatnak rá. Jelenlegi jogrendszerünkben a köztársasági elnök eltávolítása nem lehetséges csupán politikai ellenszenv vagy erkölcsi alkalmatlanság alapján, hiszen alkotmányos jogi indokokra van szükség. Ezt a megfontolást a hatalom birtoklásának jogi keretei határozzák meg, amelyet a NER résztvevői ügyesen manipulálnak, míg a jogászi elit csupán megvonja a vállát, mondván, hogy a jogállam jogállam.
Vizsgáljuk meg egy képzeletbeli szituációt: ha a hatalmon lévők olyan törvényt alkotnak, amely lehetővé teszi a 45-ös lábúak számára, hogy jogszerűen leköpjenek másokat, akik nem e méretet viselik. A nem-45-ös lábúak fellázadnának, és jogi úton megdöntenék a törvényt, de ha a köztársasági elnök vétózza azt, akkor az elképzelésük sorra zárba ütközik a politikai rendszeren belül. Ilyenkor a politikai akarat és a jogalkotási lehetőségek ellentmondásba kerülnek egymással.
A helyzet nem csupán jogalkotási problémát jelent, hanem rendszerszintű bonyolultságot. A köpködés jogának megszüntetésére tett kísérletek nem egyszerűsödnek jogi ügyekre, hanem egy olyan jogi háttérre utalnak, amely megakadályozza a demokratikus jogállam visszaállítását. A jogrendszer önmagába zárul, így a NER érdekeinek védelpénzje több mint jogvita. A jog elveszíti erkölcsi minimumát, és ez már nem csupán jogi keretek között mutatkozik meg, hanem már a jogszabályok mögött álló morális állásfoglalásokban is.
A magyar Alaptörvény C) cikkének (2) bekezdése kijelenti, hogy senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom kizárólagos birtoklására. Ezáltal minden egyes állampolgárnak jogában áll fellépni az ilyen törekvésekkel szemben. A hatalom kizárólagos birtoklása alkotmányellenes, és ezzel szemben nem csupán jogunk, hanem kötelességünk is felvenni a harcot, törvényes úton.
Az alapvető kérdés, hogy melyik jog érvényes: a régi hatalom által létrehozott, önvédelmi célú jog, vagy a valódi jogállam elvei, mint az emberi méltóság, egyenlőség, hatalommegosztás és tisztességes eljárás. Az új demokratikus többségnek állást kell foglalnia a „NER által kreált joggal” kapcsolatosan, eltaszítva azokat a normákat, amelyek a jogállam helyreállítását ellehetetlenítik. Ezt a változást az alkotmányos önvédelem elve alapján kell artikulálnunk, amely a jogállami minimum elsőbbségét és a demokratikus legitimáció helyreállítását hirdeti.
Jogállami védelem csak azt a jogot illeti meg, amely tiszteletben tartja a jogállam minimális feltételeit. A köztársasági elnök ügyét is érintően felmerül, hogy ha ő nem követett el kirívó jogsértést, akkor jelenlegi állapotát nehéz megváltoztatni. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a választási rendszerekbe épített korlátok miatt, egyes tisztségviselők lehetetlenítik el a demokratikus akaratot, ez pedig alkotmányos zárványokhoz vezet. Az ilyen zárványokat pedig nem egyedi esetek miatt, hanem az alkotmányos keretek helyreállítása érdekében kell kezelni.
A jogállam védelme érdekében a jogrend erkölcsi-alkotmányos magja elsőbbséget élvez, és ezt nem szabad feladni. Az alkotmányos mag megsértése nem védhető a jogállam nevében, így minden jogi norma, amely az önkényes hatalom birtoklását támogatja, támadható és átgondolható.