A legnagyobb magyar szabadságharcos bukása – a Citadella mint propagandaeszköz
A „Szabadság Bástyája” elnevezésű kiállítás a Citadellában nem csupán egy történelmi bemutató, hanem egy újabb lépés a fennálló hatalom ideológiai támasztására. A kiállítás középpontjában a magyar történelem elmúlt 400 éve áll, amelyet Mód Aladár kommunista történész perspektíváján keresztül vizsgálhatunk. Mód könyvében megfogalmazott tétele szerint a magyar nép története a német elnyomás és az osztrák gyarmati hegemónia ellen folytatott harcról szól, amely során a hatalomhoz nem a magyarság érdekeit szolgáló vezetők férkõztek hozzá.
A kiállítás elején a látogatók nosztalgikus élményt szerezhetnek, amikor a gyerekkorukban átélt nemzeti mitológia elevenedik meg előttük. A Feszty-körkép installációja és Wágner Sándor festménye, amely Dugovics Titusz hősies áldozatát ábrázolja, mind hozzájárulnak ahhoz az érzelmi hatáshoz, amely a kiállítás korai szakaszában dominál. A kiállítás elemei azonban mögött ott rejlik a kritikára alkalmas, történelmi események különböző kontextusokban való újragondolása, amely az ideológiai célok szolgálatába állítja a múltat.
A kiállítás rendezésének módja és az ott használt anyagok bemutatása olyan hatásokat kelt, amelyek a korábbi románceszme jegyében keltett nacionalizmushoz hasonlíthatók, amit a múlt század közepén Révai József és mások képviseltek. E gondolatmenet azt sugallja, hogy az események átkontextualizálása a fennálló politikai rendszer számára kedvező keretek közé szorítja a történelmet, miközben a nemzeti identitás újabb szimbolikus megjelenítése történik.
Összességében a Citadella nem csupán egy kiállítás helyszíne, hanem a NER ideológiai propaganda eszköze, amely a magyar történelem interpretációján keresztül próbálja meg erősíteni a jelenlegi hatalom legitimitását, különös figyelmet fordítva a szimbolika és a történelmi mitológia hatására.