Antiszemita vandalizmus Szigetmonostoron
2025. március 15-én este Szigetmonostoron brutálisan meggyalázták a Holokauszt áldozatainak emlékét. Az elkövetők, akikről egyelőre semmi pontosat nem tudni, kalapáccsal és vésővel tettek tönkre egy emléktáblát, amely az 1944-ben elhurcolt és Auschwitzban elpusztított Kellner Istvánné tiszteletére állt. A helyi Kossuth tér közepén található tábla az antiszemitizmus nyomasztó örökségére hívta volna fel a figyelmet, ám az emberi gyűlölet újra megnyilvánult egy aljas támadás formájában.
A rendőrség nyomoz, de elegendő ez?
Molnár Zsolt polgármester mély megdöbbenéssel reagált a történtekre, kijelentve, hogy a településen ilyen bűncselekmény nem maradhat megtorlatlanul. Az ügyben feljelentést tett, és a rendőrség tanúkihallgatásokkal folytatja a nyomozást. Az egyetlen rendelkezésre álló nyom egy szemtanú által észlelt két fekete ruhás személy, akik a támadás idején távoztak a térről. De vajon valóban képes lesz az igazságszolgáltatás megfékezni azokat, akik múltunk mementóit akarnak szétrombolni?
A történelem árnyékában
A rongálás célpontja egy emléktábla volt, amelyet Szigetmonostor önkormányzata tavaly állíttatott. Az emlékmű Kellner Istvánné előtt tisztelgett, aki a Kossuth téren található egykori otthonából hurcoltak el az óbudai gettóba, majd Auschwitzba, ahol élete véget ért. Az emléktábla nemcsak az ő történetét hirdette, hanem a Holokauszt összes áldozatának tragédiáját is, üzenve jelennek és jövőnek: a gyűlölet következményeire sosem szabad érzéketlenül tekintenünk.
A felelősség kérdése
A vandalizmus nem csupán a történelem gyalázása, hanem a társadalom morális állapotának tükröződése is. A Büntető Törvénykönyv rendelkezése szerint az elkövetők szigorú felelősségre vonást kaphatnak, akár letöltendő börtönbüntetést is. De vajon ez elegendő? Egy ilyen bűncselekmény az értékek, az együttműködés, és a közösségi összetartozás ellen irányul, amely egy társadalom alapjait rombolja le.
Múlt és jelen egymás tükrében
Az antiszemitizmus újbóli megjelenése azt mutatja, hogy a történelem tanulságait nem tanuljuk meg eléggé. Egy eltört emléktábla önmagán túlmutató szimbolikával bír. Vajon milyen társadalmi közeg táplálhatja az ilyen megnyilvánulásokat? Hogyan fordulhat elő, hogy történelmünk legsötétebb árnyait újra előhívja valaki, még ha csak rongálás formájában is?
Emlékezni és emlékeztetni
Kellner Istvánné és sorstársai számára az emlékezés talán az egyetlen kései igazságszolgáltatás. Az emléktábla helyreállítása szimbolikus lépés lehet, de csak akkor bír valódi erővel, ha a közösség képes felelősséget vállalni saját múltjáért és jelenéért. Mert bár az emléktábla megsemmisült, a történelmi igazság eltörölhetetlen. A kérdés immár az, hogy mit tanul belőle az utókor.
Forrás: hang.hu/belfold/antiszemita-vandalizmus-szigetmonostoron-174064