Elbábozni Belaruszt
Amióta a belpolitikai színpadon megjelent Magyar Péter alakja, a kormány egyre újabb és meghökkentőbb stratégiákkal próbálja megőrizni hatalmi monopóliumát. Az elmúlt hónapok eseményeinek középpontjában az áll a kérdés: vajon meddig képes elmenni az Orbán-kormány, hogy a számára kényes, népszerűtlen társadalmi csoportokkal kapcsolatban is irányítson minden közbeszédet? Miközben közéleti porondra dobják az amerikai támogatások, a melegfelvonulás vagy a Soros-hálózat kérdésköreit, egyetlen, hidegen kalkulált cél motiválja a lépéseiket: tematizálás.
Rogán és Habony szemüvegén keresztül
A Fidesz vezetőségének gondolkodásmódja élesen tükröződik Rogán Antal és Habony Árpád stratégiáiban. A politikai sakktáblán minden lépést az irányítás fenntartása érdekében számolnak ki. A Tisza Párt, élén Magyar Péterrel, egy olyan helyzetben találja magát, ahol minden döntésével veszíthet: ha kiáll a civilek, a független média vagy éppen a melegek mellett, úgy ellehetetleníti magát a kormánypárti szavazók körében. Amennyiben nem teszi meg ezt, a progresszív rétegek fordulnak el tőle, miközben a független sajtó is felelősségre vonja. Ez azonban nem egyszerűen politikai manőver; ez maga a hatalmi dinamika tudatos és hideg manipulációja.
Tematizáció, a Fidesz fegyvere
A politikai kommunikációban a tematizáció a hatalom megőrzésének modern eszköze. Ennek lényege, hogy a Fidesz – minden kommunikációs trükköt bevetve – képes uralni a közbeszéd kereteit. Az orbáni stratégák gátlástalanul igyekeznek visszavenni ezt az eszközt minden olyan aspiránstól, aki eltér a kormánypárti vonaltól. Magyar Péter sikeres fellépése azonban új kihívást jelent, ami a kormányt is kényszerítette arra, hogy élesebb, kompromisszummentes politikai játszmákba kezdjen.
A hatalom cinizmusa
Az, hogy a magyar politikában mennyire cinikus módon kezelik a társadalmi csoportokat és a népszerűség kérdését, szinte példátlan. Orbán Viktor és csapata számára nem számít, hogy mennyire polarizálják a közvéleményt. A cél nem más, mint annak a képességnek a visszaszerzése, hogy kizárólagosan diktálják a napirendet. Hogy közben kiket áldoznak fel politikai játszmáik oltárán – legyenek azok civilek, a szexuális kisebbségek vagy éppen független hírmédiák – nem tűnik elsődleges szempontnak számukra.
Az illiberális minták nyomában
Orbán politikájából kiolvasható a Putyin-féle autoriter mintázat, annak minden eszközével és módszerével. Legyen szó lehallgatási botrányokról vagy politikai zaklatásokról, a magyar miniszterelnök már rég átvette a posztszovjet vezetők eszköztárát. Ez a hasonlóság nem véletlen: az illiberális demokrácia jelszava mögötti valóság az egyéni szabadságjogok módszeres leépítése és az ellenzéki hangok elnémítása.
Magyarország Belarusz felé tart?
Miközben a kormány retorikájában szívesen mutogat mások politikai hibáira, a belarusz mintájú hatalomgyakorlás ijesztően ismerős tendenciákat mutat az országban. Az eszközök nem válogatósak, a stratégiák vakmerőek, miközben a szabad véleménynyilvánítás lehetősége egyre szűkül. Ahogy a propaganda gépezet dübörög tovább, a valódi kérdés az marad: Meddig hagyják mindezt a magyar állampolgárok? Meddig mehet el a hatalom az eszközeiben anélkül, hogy valódi ellenállásba ütközne?
Forrás: hang.hu/magyar-hang-plusz/elbabozni-belaruszt-174266