„Vékonyka a máz” – Szabó Szabolcs látlelete az oligarcha-világról
Szabó Szabolcs kendőzetlen őszinteséggel mutatott rá az oligarcha-világ alapjaira, amely szerinte korántsem szilárd, hanem kifejezetten ingatag. Úgy véli, hogy ezek a hatalmas vagyonok és cégek nem szerves fejlődés, innováció vagy szakértelem eredményeként jöttek létre, hanem kizárólag állami támogatásra, megrendelésekre épülnek. Szavai szerint „ha ezeket az állami mankókat kihúzzuk alóluk, összeomlanak, magukkal rántva a rájuk támaszkodó politikai rendszert is.”
Ezzel az állítással egyenesen vitatja a NER gazdasági modelljének stabilitását, és megkérdőjelezi annak hosszú távú fenntarthatóságát. Szerinte az oligarchia mögött nem található meg az a szaktudás vagy vállalkozói képesség, amely hosszabb távon is fennmaradást biztosíthatna.
Politikai változás árnyékában
Szabó nem csupán gazdasági, hanem politikai megállapításokat is tett. Úgy látja, hogy a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint a kormánypárt támogatottsága folyamatosan csökkenőben van. Bár óvatos optimizmussal beszél a lehetséges kormányváltásról, emlékeztet arra, hogy korábban, például a 2021-es előválasztások során is hasonló remények éledtek, amelyek végül nem igazolódtak be a választási eredményekben.
A reálpolitikai megközelítésben Szabó hangsúlyozta, hogy az ellenzéknek nem a választási taktikák gyártásával, hanem valódi politikai tartalommal kell foglalkoznia. Felhívta a figyelmet arra is, hogy egy esetleges ellenzéki győzelem sem feltétlenül garantálná a politikai stabilitást, külön kiemelve, hogy egy újabb egypárti kétharmad semmiképpen sem lenne szerencsés. Szavai szerint „a demokrácia akkor erősebb, ha a döntéseket táboron belüli egyeztetések előzik meg, és a hatalom nem válik túl könnyűvé, ami lustasághoz és visszaélésekhez vezethet.”
Az ellenzék számára kijelölt út
Szabó Szabolcs szerint az ellenzék számára kulcsfontosságú, hogy célzottan és következetesen dolgozzanak a saját bázisuk erősítésén, miközben csökkentik a kormány támogatóinak számát. Kiemelte a Tisza vidékén végzett munkát, amely a Fidesz hagyományos bázisának meggyengítésére irányul. Ezt példának okáért emelte ki, mint egy pozitív irányt az ellenzék stratégiájában.
Bár örül az ellenzék aktivitásának, óva intett attól, hogy a pártok egymást támadják, mivel ez szerinte kontraproduktív és rontja a változás esélyeit. Ehelyett arra helyezte a hangsúlyt, hogy minden ellenzéki erő a saját feladatait végezze, nyílt szövetségi konfliktusok nélkül.
A kétharmados mumus és hatalomgyakorlás
Az interjú során szóba került a kétharmad kérdése is. Szabó szerint túl van dimenzionálva az az elképzelés, hogy kétharmad nélkül az ellenzék kudarcra lenne ítélve. Szerinte léteznek olyan kifinomult hatalomgyakorlási technikák, amelyekkel kétharmad nélkül is jól működhet egy ellenzéki kormányzás. Úgy véli, hogy „a hatalom súlya önmagában is hajlamos rontásra csábítani, ezért a politikai egyeztetések rendszere létfontosságú a demokrácia számára.”
Szabó Szabolcs helyzetértékelése nem pusztán politikai vagy gazdasági kritika, hanem egyfajta cselekvési keretet is nyújt, amely az ellenzék és a társadalom számára egyaránt mérvadó lehet, míg a kormánypárt jelenlegi viszonyai egyre kérdésesebbé válnak.
Forrás: hang.hu/belfold/szabo-szabolcs-vekonyka-a-maz-az-oligarcha-vilagon-175309