Már a kétéves kisgyerekek is lojálisak a csoportjukhoz
Az emberi szociális viselkedés egyik legérdekesebb aspektusa, hogy a közösségi hovatartozás érzése mennyire erős tud lenni, különösen, ha a csoport külső fenyegetést érez. Ilyenkor az egyének hajlamosak háttérbe szorítani saját érdekeiket, személyes sérelmeiket, és helyette a csoport iránti lojalitást helyezik előtérbe. E jelenség számos példáját láthatjuk a politikai színtéren is, ahol a párttársak egymást védik, még akkor is, ha egy politikai figura korrupciós ügybe keveredik. A védelmi mechanizmus gyakran a bukás pillanatáig eltart, függetlenül attól, hogy a csoport tagjai mit gondolnak az adott személyről.
A Chicagói Egyetem fejlődéspszichológusai végzett egy kísérletet, amely a kétéves kisgyermekek lojalitási képességeit tanulmányozta. Az eredmények arra utalnak, hogy e viselkedés nem csupán a szociális környezet eredménye, hanem valószínűleg öröklött emberi hajlam is. A kutatás során a gyermekek képesek voltak megkülönböztetni a saját csoportjukhoz való tartozást, és ennek megfelelően helyezték a saját vagy a csoport érdekeit a döntéseik előterébe.
A vizsgálat során a gyermekek különböző videó jeleneteket néztek, amelyekben három szereplő volt: két csoporttag és egy idegen. A gyermekek először azt látták, hogy az egyik szereplő kiválasztott egy játékot a két lehetőség közül, így kifejezve, hogy melyik játékot preferálja. Ezt követően realizálták, hogy a csoporttársa választása alapvetően a csoport normáira épül, amelyben a másik játékot elvárja a csoport.
A kísérlet folyamatában a főszereplő a csoporttársával, a csoporton kívüli szereplővel, vagy mindkettejükkel volt látható, és a gyerekek megfigyelhették, hogy a főszereplő melyik játékot választotta. Amikor a főszereplő csak a csoportjával volt jelen, a gyermekek azt várták, hogy a saját preferenciáit követi, ezt a jelenetet viszont a legkevesebb időt töltenek el nézve. Ezzel szemben, ha a csoporton kívüli szereplő is jelen volt, a gyermekek elvárásai szerint a főszereplő a csoport normáinak megfelelően választott, és ilyenkor a meglévő normák befolyásolták a figyelmüket.
Összességében a kutatás azt sugallja, hogy a kétéves gyermekek már képesek különbséget tenni a személyes preferenciák és a csoportpreferenciák között, valamint a csoportidentitás is tudatosul bennük. Ez a fejlődés nemcsak a gyermekpszichológiai kutatások alapján figyelhető meg, hanem szélesebb kontextusban is, hiszen a gyermekek képesek az érzelmi és szociális kontextusok közötti váltásra a csoportnormák és személyes identitások között.