A politikai haszonelvűség színpadán
A közelmúlt eseményei kapcsán egyre inkább kérdéseket vet fel, hogy mi indítja arra az embereket, hogy olyan szerepekbe helyezkedjenek, amelyek az erkölcsi határok feszegetésével járnak. Különösen a közéleti alakok és közszereplők esetében tapasztalható, hogy sokan „biodíszletként” működnek Orbán Viktor mögött, a hatalom körüli események színpadán. Az igazi motivációk, legyenek ezek elvi vagy anyagi természetűek, még mindig rejtélyesek maradnak. Az elmúlt másfél évtized során megfigyelhető, hogy a politikai támogatás és a közszereplés szorosan összefonódik a közvetlen anyagi előnyökkel. A Fideszhez fűződő viszony közel sem mindig a valódi értékek mentén alakul, inkább a párt melletti felvállalás anyagi elismeréséhez vezetett, legyen az állami kitüntetés vagy adófizetők pénzéből származó juttatás.
Érdekes megfigyelni, hogy a legmagasabb kitüntetések, mint például a Kossuth-díj, gyakran nem előzik meg a kisebb elismerések. Azonnal a legfelsőbb szintű díjakat adják át, nem törődve azzal, hogy van-e mögöttük szakmai előélet vagy érdem. Az eset, amikor Nagy Feró kitüntetése nyomán Kodály Zoltán esetleges Kossuth-díj-visszaadása merült fel, arra utal, hogy az érintett művészek is érzik a politikai döntések súlyát, még ha nem is tudják kifejezni azt.
A biocelebek, akik eddig nem jutottak el a legmagasabb állami kitüntetésekig, szembesülnek azzal a kihívással, hogy népszerűségük és ismertségük önmagában elegendő lehet a fellépésekhez. Azonban az ő esetükben is komolyan mérlegelniük kellett a lehetőségeiket, hiszen a mai politikai klímában három út áll előttük: szerepelhetnek elvtelenül és erkölcstelenül, magas tiszteletdíjért a hatalom oldalán, részt vehetnek az egyre ritkuló független eseményeken alacsonyabb gázsiért, vagy a legsúlyosabb következményekkel szembesülve nem léphetnek fel sehol, hiszen nevüket a fekete listákra írták. Ez utóbbi lehetőség komoly társadalmi és szakmai marginalizálódással jár.
A minap felvetődött kérdés, hogy azok, akik valóban elkerülhették volna, hogy hasznos idiótaként támogassák az önmagát a bukás szélére sodró hatalmat, miért vállalják el ezt a méltatlan szerepet. Egyesek talán azt gondolják, hogy a népszerűségük és elismertségük elegendő a szakmai fennmaradáshoz, viszont a politikai hovatartozás melletti nyílt kiállás komoly kérdéseket vet fel az erkölcsi felelősségről és az önértékelésről.