Egy újabb adaptáció nyomában: Csongor és Tünde
Dargay Attila árnyéka ezúttal is hosszan vetül az új Csongor és Tünde-rajzfilmre. Az örökség minden részlete jól érzékelhető a Pálfi Zsolt és Máli Csaba által rendezett alkotásban, amely a mester hagyatékából kívánt meríteni. Az eredeti szándék nemes volt: tiszteletadás az egyik legmeghatározóbb magyar rajzfilmes előtt. Azonban e nemes törekvés túlságosan is átitatja a filmet, amitől hiányzik belőle az igazi lendület és újító szellem. Milyen lett volna Dargay adaptációja? Talán határozottabban érezhetőek lennének benne az egyedi motívumok, amelyek a Lúdas Matyi vagy a Szaffi esetében jelen voltak.
A klasszikus árnyékában: a történet felidézésének nehézségei
Ahogy Vörösmarty Mihály drámája is egyértelmű archetípusokra épül, úgy a film szereplői sem térnek el ettől a hagyománytól. Csongor és Tünde románca természetesen magával ragadó, mégis hiányzik az az érzelmi töltet, amely életre kelthetné a cselekményt. A gonoszok bukását látni örömteli, a hősök boldogsága pedig megmosolyogtat, de az igazán emlékezetes elemek nem nyomják rá a bélyegüket az élményre.
Vizuális tisztelgés: lenyűgöző, de nem elég innovatív
Egyértelmű, hogy a film vizuális világa odaadással és nagy gondossággal készült. Mégis, az az érzésünk támadhat, hogy az alkotók túlságosan is ragaszkodtak a múlt romantizálásához. Miközben a képi világ színei és szimbólumai Dargay finom ecsetvonásait idézik, a modern animációk dinamikája és lendülete hiányzik belőle. Elmarad az a hatás, amitől igazán időtállóvá válhatna egy rajzfilm.
Érzelmek helyett tiszteletteljes távolságtartás
Az alkotók valószínűleg az autentikusságot keresték a párbeszédek megírásakor. Ám a dialógusok formája túlságosan is hű Vörösmarty korához, ezáltal nehezen kelthet mélyebb hatást a nézőkben. Hiányzik belőlük egy merészebb, korszerűbb megközelítés, amely még közelebb hozhatta volna a történetet a mai kor közönségéhez. Bár helyenként akadnak jópofa és frappáns megoldások, ezek nem lesznek valóban maradandóak.
Gyerekeknek, nosztalgiázóknak: egy szűk célközönség
A legfiatalabb nézők számára talán még mindig izgalmat jelenthet ez a világ. Azonban azok számára, akik már látták Dargay klasszikusait, vagy akár az elmúlt évek újító magyar animációit, mint a Kojot négy lelke vagy a Műanyag égbolt, az új Csongor és Tünde nem szolgál valódi meglepetéssel. Az iskolai feldolgozásra viszont kiválóan alkalmas lehet, hiszen vizuálisan gazdag, és hűen követi az eredeti történetet.
Tanulság és örökség: elkényeztetett generációk
Az új film megmutatja, hogy milyen nehéz dolga van annak, aki a magyar animációs hagyomány olyan grandiózus alkotásainak árnyékában kíván valami igazán egyedit alkotni. Ez az adaptáció tiszteletreméltó, szépen megvalósított, de hiányzik belőle az a bizonyos szikra, amely korszakalkotóvá tehetné. A munka tisztelete nem kérdéses, de a nézők elvárásai ennél ma már sokkal magasabbak.
Forrás: hang.hu/kritika/csongor-es-tunde-filmkritika-175351