Falak és a művészet szintaxisa
Az élet egy hosszú történet, amely szavak formájában építi fel a valóságot, mint egy fal, amely elválasztja a semmit a mindentől. A hőmérő 36 fokot mutat, a világban a feszültség fokozódik, míg a haza zöldje már sárgulni kezd a nyári forróság alatt.
Frici, a mesterségek mestere
Frici lekapcsolja a betonkeverőt, és kijelenti, hogy ezt a betont még „kinyomom”, majd pihenni készül. Építi a falat, amelyre szavakat kell rakni, hiszen a jó írás mindig erős bástya, tükrözve a hely valódi lelkületét. A bazalt, amelyből a falak épülnek, sokkal kifejezőbb, mint bármely más anyag. A bor és a szőlő is bazaltot idéz, melynek sóssága és ásványi összetevői egyszerre tükrözik a hely szellemiségét.
A kövek narratívákban
Az élet a kövek narratív valóságában keresi a helyét, és Frici szerint a falakat úgy kell építeni, hogy azok necsak szépek, hanem funkcionálisak is legyenek. A szépség csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha a fal nemcsak nézhető, hanem átlátható is; lehetőséget ad arra, hogy a kövek között elveszítsük a tekintetünket.
Alkotói tapasztalatok
Frici módszere az, hogy alaposan figyelje a régi mestereket – hogyan rakták a falakat szárazon, száz évig tartó stabilitást biztosítva. A falaknak, mint minden másnak, ritmusuk van: nem tudsz megépíteni valamit, ha nem láttad, hogy hogyan bontják le. A nyár melege perzselően hat, a szöcske csapatok a fűben muzsikálnak, míg az idő halad.
Összegzés
A fal építése nem csak fizikai munka, hanem művészet is – egy gazdag hagyomány élő tanulmányozása, amelyben a szépség és a funkcionalitás egyaránt szerepet játszik. Frici szavai emlékeztetnek arra, hogy az életünk falait is így kell begyújtani: gondosan és bölcsen építve azt, amit magunk mögött hagyunk.
Forrás: hang.hu/magyar-hang-plusz/falak-szintaxisa-181035