Majd eszünk akkumulátort
Szeifert Natália írása, 2026. január 04.
A lépteiről és a kerekes bevásárlókocsi zörgéséről azonosítom, bár sosem láttam őt. Minden héten legalább kétszer, rendszerint szombaton, a reggel és a kora délelőtt határán halad el az erkélyem alatt. A fő munkahelyem az erkély, amely ideális nézőpontot biztosít számomra. A szint nem túl magas, így hallhatom az utcánk zaját, a szomszédok kiabálását, az autók parkolásával való ügyeskedést és a járókelők megjegyzéseit – mint például: „Ide akar ez beállni? Az úgy nem működik.” A természet szépségeit, a fákat és a madarakat nézegetve töltöm el ezeket az elmélyült pillanatokat.
Nem meglepő, ha egy író számára vonzó a láthatatlanság, és a természet közelsége sem; szükség van a civilizáció vívmányaira is – legalább papírra és tollra, vagy a modern világban a laptopra. Ideális környezet ez, ahol lehetőségem van egyidejűleg kint és bent lenni.
Magamnak nincsen nyolcszögletű kerti pavilonom, mint Mark Twainnek, amelyet sógornője épített a számára. Twain főként azért távozott a New York állambeli Elmira otthonából, hogy a nyári hónapjaiban írjon és pihenjen. Pavilonja remek hely volt a száműzetésre, hiszen erdős területen, gyönyörű kilátással írt, többek között a „Tom Sawyer kalandjai” című regényét, amely az első írásmódok egyike volt, amelyet egy írógépen rögzítettek. Twain valószínűleg a legfejlettebb technológia birtokában volt abban az időben, hiszen egy Remingtont vásárolt, és minden munkáját azon készítette, miközben csodás, panorámás dolgozószobájában ült. Elmira városa ma is büszkén őrzi örökségét, a pavilon pedig a helyi egyetem kampuszára került, ahol bárki meglátogathatja, ha arra jár.
Ez az írás egy összekapcsolódás az érzelmekkel és a történettel, amely magában hordozza a civilizáció és a természet harmóniáját, amely annyira fontos az alkotói folyamatban.
Forrás: hang.hu/magyar-hang-plusz/majd-eszunk-akkumulatort-184046