Elhunyt Ritoók Zsigmond ókortudós
Kilencvenhat éves korában elhunyt Ritoók Zsigmond, a neves Széchenyi-díjas ókortudós, aki a római és ógörög irodalom kiváló ismerője volt. A tudós szeptemberben ünnepelte volna kilencvenhetedik születésnapját. Ritoók Zsigmond születése Budapesten, 1929. szeptember 28-án történt, és tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem görög-latin szakán kezdte meg, amely az 1952-es diplomázásakor már Eötvös Loránd Tudományegyetem néven működött. A tudós az Eötvös Collegium tagja is volt, amely a kor egyik rangos felsőoktatási intézménye volt.
Egy életre szóló érdeklődése az ókori latin szerzők iránt családi hagyományra vezethető vissza, hiszen nagyapja testvérétől, Ritoók Emmától számos klasszikus szövegkiadást kapott, köztük Cicero munkáit is. A Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatott tanulmányai alatt megismerkedett neves tanáraival, úgy mint Komlós Aladár és Gyergyai Albert.
Ritoók Zsigmond pályája során demonstrátori pozíciót töltött be a Görög Tanszéken, és a forradalmi események idején, 1956 őszén, ő is részt vett a társadalmi megmozdulásokban. Egy kollégájával, Szepessy Tiborral közösen kegyelmi kérvényt fogalmaztak meg az akkor halálra ítélt Brusznyai Árpád számára. A kérvény aláírási gyűjtése előtt azonban az ítélet végrehajtásra került, ami Ritoók számára komoly következményekkel járt: fegyelmit indítottak ellene, és megrovásban részesítették.
A későbbiekben Ritoók Zsigmond a Martos Flóra Gimnáziumban (későbbi Óbudai Gimnázium) tanított latint, majd a hetvenes években bekerült az MTA ókortudományi tanszéki kutatócsoportjába. 1986-ban az ELTE latin nyelv és irodalom tanszékének egyetemi tanárává és tanszékvezetőjévé választották. Munkásságának egyik meghatározó vonása a klasszikus antik szövegek mélyreható értelmezése és kiadása volt, különös figyelmet fordítva a költészet és a retorika elemeire, valamint az ókori zeneesztétika forrásaira.
Az MTA nekrológja hangsúlyozza, hogy munkájában a klasszikus szövegek értelmezése és magyarra fordítása mindig is összhangban volt a kultúratudományi fordulattal, mellyel az irodalom tudományos megközelítése új perspektívát nyert. Ritoók Zsigmond a Szent-Györgyi Albert-díjat 1992-ben, a Széchenyi-díjat 2001-ben, míg a Corvin-láncot 2018-ban vehetett át. Fontosabb művei közé tartozik A görög énekmondók, a Vágy, költészet, megismerés, valamint a Homérosz Magyarországon, amelyeket Németh Györggyel és Sarkady Jánossal közösen írt.
Felesége, Szalay Ágnes is klasszika-filológiával és irodalomtörténettel foglalkozott, így a pár tudományos pályafutása együtt is szorosan összefonódott. Ritoók Zsigmond távozásával a magyar tudomány élvonalából egy újabb kiváló tudós távozott, aki életét és munkásságát az ókor értékeinek felfedezésének és bemutatásának szentelte.