Naplóbejegyzések 2.

által L Dominik

Naplórészlet: Hideg tél és gyermeki emlékek

Ahogy az évek teltek, a havas tél gyermekeinek élénk képe töretlenül ég bennünk. A családias fészek apró történései, az udvaron megépített bobpályák színei és mintái, vagy az öcsénk kisablakból való, könnyes búcsúja mind élénken rajzolnak meg tiszta pillanatokat egy korábbi korszakból. Ebben az időszakban még minden apró részlet, a lakkozott fa illata vagy egy véletlenszerű találkozás az ágakon csúszkáló bagollyal, a szerves része volt a napi életünknek.

A falusi tél lenyomata

A falu ilyenkor egy gigantikus csomagolópapírba rejtett álomra emlékeztetett. A kinti fagyóka fényes burkot képzett az ágakon, mintha a temetői virágok élénk celofánfoltjait másolta volna a természet. Az ember tisztán érzi az ilyen apró momentumok értékét, ahogy a testvérek összefogása és kreativitása életre kelti a tél hangulatát. Az ilyen apró hőstettek sora – mint egy bobpálya gyors építése – még különlegesebb fényt vetít a gyermekkor gyönyörű, rideg tájára.

Családi dinamika a tél tükrében

A családi ritmusok árnyékában az öcsém törékeny figurája mindig kitűnt a reggeli jelenetekben. Az ajtó fájához szorosan simulva, álmodozó szipogással kísérte a nappal első fénysugarait. Az apró kisablak, amelyet kinyitott, olyan kitárulkozást jelentett számára, amit valószínűleg senki más nem érthetett meg. A délutáni nap átnyújtott meleg szaga olyannyira kifejezően tudta visszahozni azt az érzetet, amit az, aki maga is ott állt a kisablaknál, pontosan érthetett. Az illatok, az ablak hője és a gyermekek egymás mellettisége mind-mind érzésként simultak az idő tükörképébe.

Az emlékek érintése

A hideg tél képessé tette az érzékeket, hogy mélyebben fogják fel, amit jelentéktelennek vélne az ész. Egy lakkozott ajtó szaga képes bezárni az embert a múlt édes félelmeibe. Talán ez maga az igazi nosztalgia: amikor egyetlen illat mindent ravaszul elárul, amit próbáltunk elfelejteni. Ez a bemozduló kapu – a hideg terméskő járdán való kisétálás és a színekbe csomagolt emlékek kavalkádja – időnként váratlanul előbukkan, emlékeztetve arra, hogy a gyermekkori telek hidege mögött mindenevő melegség lappang.

Forrás: hang.hu/magyar-hang-plusz/naplobejegyzesek-2-175222

Ezt is kedvelheted