Szervét Tibor: Hetven felé már muszáj komolyan venni, hogy az élet véget ér
Szervét Tibor a közelgő hetvenedik születésnapja kapcsán mélyreható gondolatokat osztott meg az élet végességéről és a kor előrehaladtával járó tapasztalatairól. „A reális kapcsolatom a korral azt jelenti, hogy szembenézek az egészségügyi és személyiségbeli változásokkal, melyek elkerülhetetlenek ebben az életkorban. Közben igyekszem megragadni azokat a kis örömöket, amelyeket fiatalként talán nem éltem meg” – mondta a színész, miközben a nyomasztó tapasztalatokkal is számot vetett.
Szervét, aki pályafutása során ismert negatív karakterek megformálásáról vált híressé, mint például Iago az Othellóban, az interjúban saját szerepeit is átgondolta. „Bár sok gazfickót játszottam, mindig próbáltam hű maradni magamhoz. Az elnyomó szerepek lehetőséget adnak arra, hogy a rejtett rossz tulajdonságainkat kifejezzük, melyeket a hétköznapokban elfojtunk” – tette hozzá.
Beszélgetésünk során szóba kerültek a Kádár-rendszer időszakai is, és a színész érdekes párhuzamot vont a múlt és a jelen között. „Ez a film (Itt érzem magam otthon) nemcsak a múltat idézi fel, hanem olyan általános tapasztalatokat tükröz, melyek ma is relevánsak” – mondta, hangsúlyozva, hogy a film pszichológiailag hitelesen mutatja be a mindennapi beszorítottság és alávetettség érzését, anélkül, hogy didaktikussá válna.
Szervét Tibor arról is beszélt, hogy a nézők számára a Valami Amerika film hozta el a valódi ismertséget, amely mára már megkopott, de a pályafutása kezdetén még jelentős sikereket hozott számára. „Rengetegen emlékeznek rám abból a filmből, de az idő viharai elraktározták ezt a dicsőséget. Ma már egy másik szakaszban vagyok” – fejtette ki.
Megjegyezte, hogy a politika világától távol érzékeli magát, ugyanakkor tisztában van a nyilvános diskurzusokkal és a körülötte lévő eseményekkel. „Az élet eléggé összetett és nehéz anélkül, hogy még a politikai helyzetekkel is foglalkozzak. Az emberek sok esetben a filmben ábrázolt családfelállást látják a mai Magyarországon is” – zárta szavait Szervét, hangsúlyozva, hogy az élet végessége és a korábbi élmények rengeteget formálnak minket, ahogy haladunk előre az időben.