Egy fiatal magyar nő hősies küldetése a háború szélén
Belovári Mónika nem egy tipikus hős, hanem egy mindennapi ember, aki az ukrán frontvonal közelében éli életét, miközben kenyeret, vizet és reményt visz a háború sújtotta vidékekre. Az orosz megszállás alól nemrég felszabadított Izjumban kezdték el a harcok, ahol a valóság mindennapjait a félelem és a bizonytalanság határozza meg.
Az első légiriadó élménye megrázó volt. Az autóban ülve hallotta a robbanásokat, és az adrenalin azonnal megemelte a pulzusát. A biztonság keresése előtérbe került, ahogy a légiriadó jelezte a közvetlen veszélyt. A közvetlen környezetét percek alatt megváltoztatta a háború, amely egyszerre tette reálissá a félelmet és a veszélyt.
Új út a segítés felé
Mónika életét gyökeresen megváltoztatta a háború. Keszthelyen felnőtt, Budapesten könyvelőként dolgozott, de a háború kitörése után úgy döntött, nem csak nézője lesz a történéseknek. Az első adományküldés során tapasztalta meg, hogy a segítségnyújtás mennyire lényeges a bajbajutottak számára. Az emlékek között ott van az az idős nagymama, akinek a tekintetében a viszontagságok súlya ült, és a gyerekek elkeseredett sóhajai, akiknek a jövője bizonytalan.
Kárpátaljától Harkivig
A segítők között Mónika egyre inkább elköteleződik, és Kárpátalján belül a legnagyobb nehézségek hellyel, Harkiv közelében, ahol a frontvonal csupán fél kilométerre volt. Mónika számára a háborús körülmények igazi arcát mutatták meg, amikor gyógyszerekkel teli járművével a legfőbb szükségleteket próbálta megfeszíteni az ott élőknek.
Az emberek megfogása és a támogatás nyújtása életet adott a harc alatt állóknak. Különösen szükséges volt a morális támogatás is, amely nem kevesebb, mint a fizikai segítségnyújtás – érezhették, hogy nem egyedül vannak a sorsukkal.
A legnagyobb kihívások
Mónika Mikolajivben él, közel a frontvonalhoz, ahol a vízellátás egyre sürgetőbb problémává vált. Az önkormányzat és a segélyszervezetek egyre takarékosabbá váltak, az emberek azonban továbbra is küzdenek a vízhez jutásért, hiszen sok vízforrás a bombázások következtében tönkrement. Az emberek kis kocsijaikkal érkeznek, és amennyit csak elbírnak, a közkutakról próbálnak haza cipelni.
A falvakban a víz kiadása és azok feltöltése önkéntesek áldozatos munkájára épül. Az emberek mindennapja a háború árnyékában telik, ahol a vízhez jutás, az élelmiszer biztosítása és a legszükségesebb higiéniai termékek elérhetősége is folyamatos kihívást jelent.
Remény a háborús állapotok közepette
Mónika segíti a gyerekeket, és igyekszik feledtetni a háborút, nyári táborokat szervez, ahol a fiatalok elfeledkezhetnek a sötét valóságról, legalább néhány órára. A táborok során egyszerű játékokkal és kis édességekkel próbálja megörvendeztetni a fiatalokat, akiknek a nevetéséhez nem szabad, hogy a háború árnyéka férkőzzön be.
Az ő példája is bizonyítja, hogy a közösség összetartása, a segítő kezek nyújtása nem csupán cselekedet, hanem egy gondolati közösség formálása is. Az emberek megosztják egymással a terheket, támogatják egymást a nehézségek közepette, és mindez egy reménysugár a háború alatt is.
Minden nehézség ellenére
Mónika nemcsak élelmet és vizet juttat el a legnagyobb szükséget szenvedő falvakba, hanem reményt is ad, beleértve a jövőt is. Az emberek adományokat kérnek tőle, nem csak a fizikai szükségleteikhez, hanem lélekben is számítanak erre a támogatásra. Mónika számára a hazautazás már nem lehetőség, ő itt érzi, hogy valóban otthon van, hogy a legnagyobb szükség idején van szüksége a támogatásra, amikor mások a legjobban szenvednek.
A legnagyobb vágyai között szerepel, hogy olyan infrastruktúrát tudjon kialakítani, amely segíti a helyi lakosságot a legszükségesebb dologi beszerzésében, mint például kerékpárok, tüzelő beszerzése, illetve az emberek evakuálása vészhelyzet esetén. Mónika elhatározta, hogy nem hagyja el ezt a helyet, és pártjára áll az ott élőknek, és teszi, amit lehet a nehézség idején.
Aki szeretne támogatni Belovári Mónika humanitárius tevékenységét, az Revolut felhasználóként díjmentesen megteheti, vagy bankszámlájára is továbbíthat támogatást.
Forrás: hang.hu/kulfold/nem-menekult-hanem-megerkezett-178185