A jövő a kamrában
A jövőkutatók számára a jövő megjóslása nemcsak nehézkes, hanem többnyire elkerülendő feladat is. A túl sok hibalehetőség miatt szinte választhatatlan, hogy az ember merjen egyáltalán a jövőbe nézni. Hogyan is képzelhetné el bárki, hogy a civil emberek, akik nem rendelkeznek a jövőkutatás szakmai eszközeivel, milyen lehetőségek várhatnak rájuk? Pedig cselekednünk kellene, hiszen ha nem próbáljuk legalább körvonalazni a holnap kereteit, akkor úgy számolunk a jövőnkkel, mint blind pásztor, aki a nyáját a tóba tereli.
Elképzelhető, hogy ha a múlt század harmincas éveiben a magyarok tudták volna, mi vár rájuk, elkerülik a keleti vágóhidakat? Vagy ha a zsidók megérzették volna, mit tartogat számukra a sors, talán nem szálltak volna fel a vagonokba a gyermekeikkel? Mi lett volna, ha a „kommunizmusban” hívők, akik szívvel-lélekkel támogatták a rendszert, tisztában lettek volna azzal, hogy elvtársaik készülnek rá, akkor éveken át kísérték volna őket a halálra? És vajon ha az emberek megértették volna, hogy a rendszerváltás csupán a fehérneműk váltásához hasonló, hiszen a valóság nem történt meg, lett volna bármilyen reményük a változásra?
A legnagyobb rémület abban rejlik, hogy ezek a személyek, közösségek és tömegek sokszor teljesen tisztában voltak a jövőjük összes valószínűségével. Tudták, hogy mi vár rájuk, de valószínűleg nem hitték el. És akiket a sors ténylegesen érintett, néhány szerencsétlen kivételével, nem léptek fel a pusztító folyamatok ellen.
Ezért is fontos, hogy legalább a jövőt részben megpróbáljuk felvázolni. Bármennyire is csekély tudással rendelkezem, megpróbálom néhány pontba szedni a valószínűsíthető eseményeket. Remélem, hogy ezek segítenek, vagy ha nem is mindent, de legalább a veszélyhelyzetekre felhívják a figyelmet.
1. A mesterséges intelligencia robbanásszerű fejlődése révén a jövőben az emberek által végzett munkák jelentős részét át fogja venni. Kezdetben ez a folyamat a könnyen automatizálható feladatokkal indul, mint például az ügyfélszolgálat, illetve a szellemi munkával járó foglalkozások, mint az adatkeresés, tájékoztatás, tanácsadás és oktatás. Bár első körben nem biztos, hogy a automatizált rendszerek teljesen átvállalják ezeket a funkciókat, nem kétséges, hogy a meglévő szaktudás jelentős mértékben haszontalanná válik, így a szakmák gyakorlói jóval szűkebb lehetőségekkel kénytelenek majd dolgozni. Például a szociális munkások továbbra is végezhetik a gondozási feladatokat, ám a pszichológiai munkákat sokkal magasabb színvonalon fogja elvégezni a mesterséges intelligencia, amely éjt nappallá téve képes dolgozni. A szociális munkások maradék manuális feladatait rövid időn belül robotok fogják teljesíteni.
Forrás: hang.hu/magyar-hang-plusz/a-jovo-a-kamraban-183783