„Olyanféle személy, aki az erdőre való”
Ficsor Benedek írása Bodor Ádámról, akinek 2026. február 22-én ünnepeljük a 90. születésnapját, egy izgalmas utazás a rejtélyekkel teli világába. Az író karakterei gyakran vonulnak be egy nem pontosan meghatározható térbe, ahol a kérdések legalább olyan fontosak, mint a válaszok. A történet középpontjában egy fiatal lány áll, aki egy reggeli buszra száll, hogy este tovább utazzon, sóhajtozva a világ felfedezése iránt – azonban a titok, ami körülveszi, értelmezhetetlenné teszi döntéseit.
Bodor Ádám írásaiban hangsúlyos a hiányérzet, a távollét és a dolgok mögött rejlő jelentések felfedezése. A „Milyen is egy hágó?” című novella például szimbolikus utalásokat hordoz a tágabb életérzésről, ahol a természet mindig jelen van, de az egyén köteléke a világgal zavaros. Az író megfigyelései hihetetlen alapossággal jelenítik meg az ember és a természet közötti interakciót, kiemelve, hogy bármennyire is próbáljuk rögzíteni az emlékeket, azok egy idő után visszavonhatatlanul eltűnnek, mint a behavazott lábnyomok, amelyek elnyelődnek a hóektárban.
„Szinte egyenletes távolságra egymástól mélyedések sorakoztak, akkorák voltak, mint egy-egy kincstári csajka.” Ezek a mondatok érzékeltetik a táj sebezhetőségét és a benne zajló életet, amely a gyönyörű és az ijesztő határán egyensúlyoz. A patak fojtogató hangja és a hóval érintett táj hívószó a múltra, és arra, hogy felesleges kutatni a választ a kérdésre: „Ki járt ott, és mitől ijedt meg?”, mert a megoldásnál sokkal fontosabb a titok maga.
Ahogy közeledünk Bodor Ádám életművéhez, kétségtelen, hogy az tartalmas és gazdag élményeket kínál az olvasók számára. A „Behavazott lábnyomok” című kötet megjelenésével ünnepeljük a szerző születésnapját, amelyben az innovatív elbeszélés és a lírai nyelvezet összefonódik, így minden írás egy újabb rejtélyt vázol fel.
Bodor ábrázolása a természetről és a benne lakozó emberekről nem csupán a létezés juhaszásának színhelye, hanem tükröt is tart, amelyben szembenézhetünk saját félelmeinkkel és vágyainkkal.