Mi a közös Rilkében, Musilban, Adyban és Máraiban?
Rainer Maria Rilke, Robert Musil, Ady Endre és Márai Sándor, négy kiemelkedő személyiség a 20. századi irodalom palettáján, mély történelmi és kulturális összefonódásban állnak, különösen a Bánság és Temesvár vonatkozásában. E város nem csupán fizikai hely, hanem egy közép-európai identitás szimbóluma, amely a multietnikus közeg és a kulturális sokszínűség eszméjének megtestesítője. Adriana Babeți román irodalomkritikus felvetése, miszerint a város sajátos kulturális metszéspontot jelent, egyértelműen rávilágít arra, hogy Temesvár nem csupán a magyar történelem része, hanem a román, sváb, zsidó és más etnikai identitások összefonódásának helyszíne is.
Az, hogy politikai vezetők, például a miniszterelnök, román városként hivatkoznak Temesvárra, komoly diskurzust generál. Nyáry Krisztián éles rálátása, amely arra figyelmeztet, hogy magyarként sosem birtokolhattunk teljesen olyan várost, melynek szövetét különböző kultúrák alkotják, arra késztet bennünket, hogy átértékeljük jelenlegi helyzetünket a kontinentális összefüggésben. A közép-európaiság fogalmának újragondolása fontos, hiszen a történelemben számos esemény, például az 1989-es forradalmak, Temesvárról indultak el, aláhúzva a város fontosságát.
A közelmúltban megjelent, több évtized alatt összeállt Regényszótár a 20. századi közép-európai irodalomból nem csupán irodalmi munkák gyűjteménye, hanem egy olyan alapmű is, amely liternális és kulturális párbeszédet generál Közép-Európa különböző nemzetei között. A kötet nemcsak népszerű műveket tartalmaz, hanem olyan autorokat is, mint Karinthy, Hamvas, Kafka, Koestler, Pahor és Hrabal, akik közös vonását a közép-európai identitás keresésében és megformálásában rejlik.
Mivel Adriana Babeți, Oana Fotache, Karádi Éva és Csordás Gábor szakértelme minden résztvevő számára elérhetővé teszi ezt a kultúrát, felveti a kérdést, vajon mennyire jártasak a közép-európai szerzők munkáiban a különböző nemzetek. Ismerjük-e a horvát, szerb, vagy szlovén irodalom remekeit? E kérdések elgondolkodtatnak bennünket, hiszen kielégítetlen ismereteink a saját kulturális örökségünk körül is jelentkeznek.
A Regényszótár bevezetőjében Milan Kundera szavai szolgálnak inspirációul: „Közép-Európa a sokszínűen gazdag Európa leglényege akart lenni.” E megállapítás arra inti olvasóit, hogy a térség irodalmának tanulmányozása során nem csupán az elnyomással és szabadsággal, hanem a közös kulturális és történelmi alapok felderítésével is foglalkozzanak. A szótár ötletével több mint három évtizede foglalkoznak, jelzi, hogy egy ilyen átfogó munka létrehozása időt és erőfeszítést igényel, de a közép-európai irodalom megértése érdekében mégis elengedhetetlen.
A Regényszótár tehát nem csupán könyv, hanem egy kulturális híd, amely Közép-Európa sokszínű közös örökségét tárja fel, és a jövő generációjának is megmutatja e varázslatos világ irodalmának szépségeit. A belekóstolás a közép-európai irodalomba a kultúránk mélyebb megértéséhez vezet, lehetőséget teremtve a közös történelmünk feltárására.