Holoda Attila: Egy agresszor sosem hagyja abba
Nagy hiba, ha Orbán Viktor nem veszi észre, hogy nincs jóban a Kreml vezetőjével, Vlagyimir Putyinnal, hiszen csupán eszközként használják – állítja Holoda Attila, energetikai szakértő. Lesújtó megállapítása szerint a magyar miniszterelnök néhány év alatt a hazai közvéleményt is Putyin támogatóivá formálta, olyan elvárásokkal, mint hogy Ukrajna hajlandó legyen visszaadni területét az orosz érdekeknek, hogy az orosz olaj és gáz folyamatosan elérhető maradhasson.
A szakértő szerint jelenleg olyan kampányhajrá zajlik Magyarországon, amellyel az utóbbi húsz évben nem találkoztunk. Orbán Viktor március 15-i beszédére hivatkozva kifejtette, hogy a kormány üzenete alaptalan riadalomra épül: folyamatosan félelemkeltés zajlik, aminek célja az, hogy a szavazók Orbánt tekintsék az egyedüli védelmezőjüknek, míg valójában a kormány megpróbálja manipulálni a közvéleményt. A közelmúltban megjelent, többféleképpen megkérdőjelezett Omelcsenko-videó csak egy példa arra, hogyan próbálnak félelmet ülteni az emberekbe, miközben elterelik a figyelmet a valódi problémákról. A szakértő rávilágít arra, hogy a kormányoldal által közvetített narratívák gyakran elfelejtetik az emberekkel, hogy az orosz agresszió indította el a konfliktust.
A fordulat megdöbbentő: Orbán Viktor 2009-ig nyíltan oroszellenes politikát folytatott, de azóta szoros baráti kapcsolatokba keveredett Putyinnal. Holoda emlékeztet arra, hogy a miniszterelnök régóta képviselt álláspontja radikálisan megváltozott, és a közvélemény is átszellemült: a magyar társadalom, amely valaha oroszellenes volt, mára elfogadta Putyint, mint pozitív figurát. A propagandának köszönhetően sok választó elfelejti a múlt történéseit, és a hatalom manipuláción keresztül próbálja megőrizni befolyását.
Orbán képes volt becsapni az embereket, akik úgy tűnik, hogy a logikus gondolkodás helyett a félelemre és a propagandára hagyatkoznak. A szakértő párhuzamot von a Müller-mesékkel, és a közvélemény manipulálásának hatásait emeli ki, ahol a baráti viszonyok irányítása alá vonhatja a közgondolkodást. Holoda azt véli, hogy a politikai diskurzus fókuszában álló témák, mint például az ukrán háború és Brüsszel, folyamatos ismétlődése végül egy torzított kép kialakításához vezetett az emberek fejében.
Felmerül a kérdés is: Orbán pragmatizmusa az energiaválság idején mennyire indokolt, és mennyire tudja fenntartani pozícióját a nemzetközi politikában? Holoda felteszi a kérdést, hogy vajon a kormány valóban elérheti-e céljait, vagy csupán átmeneti megoldásokat keres a krízis kezelésére. Emellett aggasztja a szakértőt a kormánypropaganda folyamatos manipulálásának hatása, ami aláássa a tudományos, szakmai diskurzusokat.
A szakértő figyelmeztet, hogy ha a szavazóknak választaniuk kell a drágább energia és a morális kérdések között, ez új kihívásokat jelent a közéleti diskurzusban. Holoda hangsúlyozta, hogy egy agresszorral való paktálás sosem hoz tartós megoldást, és a kormány döntései a jövőben is komoly következményekkel járhatnak a társadalom számára.