A birodalom visszavár
Vlagyimir Putyin orosz elnök televíziós beszédében világossá tette: Ukrajna és Kelet-Európa régióinak orosz dominanciája számára nem kétséges kérdés. Szavai az orosz birodalmi gondolkodás szüntelen terjeszkedési vágyát tükrözik. „Ukrajna a miénk kell, hogy legyen” – jelentette ki. Az orosz vezetés narratívájában a régió újrafelosztásának koncepciója kizárólag Moszkva geopolitikai érdekszférájának kiszélesítését szolgálja, míg az európai országokat az Egyesült Államok bábjaiként kezeli.
E gondolkodás alappillérét Alexander Dugin ideológiája adja. Dugin, az orosz birodalmi diskurzus egyik kulcsfigurája, már nem rejti véka alá az orosz terjeszkedés céljait. Szavai szerint Kelet-Európa országai természetes részei Oroszország érdekszférájának. A Baltikum függetlenségének megőrzése, Lengyelország biztonsága, sőt, Magyarország szuverenitásának alapvető kérdései mind-mind Oroszország geopolitikai ambícióinak árnyékában fogalmazódnak újra.
Restaurált imperializmus a hagyomány leple alatt
Dugin és Putyin retorikája egy új globális világrend képét festi, amely az újraszabott határokat és Moszkva dominanciáját hivatott meghonosítani. Ám ezen világrend nem újdonság: pusztán az orosz imperializmus régi mintáit éleszti újjá. A hangsúly nem a tradíciók megerősítésére, hanem a hódítások és alárendeltség fenntartására helyeződik.
E retorika szerint Ukrajna legitim kormányzata csupán egy ideiglenes akadály Moszkva hatalmi törekvéseinek útjában. Az orosz birodalmi érdekek emberekről, jogokról vagy önrendelkezésről nem vesznek tudomást. A cél kizárólag az, hogy a Kreml hatalmi igényeit minden eszközzel, a propagandától a katonai erő alkalmazásáig terjessze. A törekvés azonban nem állna meg Ukrajnánál: a Baltikum, Lengyelország, Magyarország és más kelet-európai országok mind-mind áldozatul eshetnek az orosz ambícióknak.
A Nyugat és Moszkva konfliktusa
Európa és Oroszország radikálisan eltérő geopolitikai megközelítését évtizedek tapasztalatai támasztják alá. Amíg Nyugat nemzeteként a diplomácia, a tőke és a szövetségek révén kívánja érvényesíteni érdekeit, addig Oroszország minduntalan katonai megoldásokat részesít előnyben. Ukrajna lerohanása és a Krím megszállása példák arra, hogyan kezel Moszkva minden határon kívüli ellenállást – erővel és pusztítással.
Bismarck szavai ma is aktuálisak: „Oroszország legfőbb baja, hogy nem tudja, hol vannak a határai.” Az egykori cárizmustól a Szovjetunión át a mai Kreml geopolitikai álmaiig ugyanaz a terjeszkedési vágy hajtja a birodalom kormányait. Ez a dinamika csakis akkor állhatna meg, ha valódi ellenállásba ütközne. Ellenkező esetben Oroszország a Baltikumtól Lengyelországig mindent megtesz, hogy újraalkotja a Varsói Szerződés szellemét.
Globális határvonalak és jövőképek
Alexander Dugin kijelenti, hogy a globális határok újrafelosztásának tervét Moszkva diktálná. E zsarnoki vízió szerint az ukránoknak, a baltiaknak, a magyaroknak vagy más kelet-európai népeknek semmilyen beleszólásuk nincs saját sorsuk alakításába. Oroszország számára ugyanis ezek a régiók egyszerűen geopolitikai játéktér, ahol a lakosság véleménye, politikai vágyai és szabadsága csupán akadály.
A Nyugat ugyan történelmileg maga is súlyos hibákat követett el, mégis meghatározó különbség húzódik közte és Oroszország között. A nyugati gyarmatok felszabadítása és a globális gazdasági kapcsolatok kiépítése ellentétben áll Moszkva katonai invázióival és felforgató politikájával. Oroszország azonban mit sem változott az elmúlt évszázadok során: ugyanazt az erőszakos, hódító politikát folytatja, amelyet a szovjet érában vagy a cárizmus idején tapasztalt a világ.
Ahogy Dugin víziója kibontakozik, világossá válik, hogy Ukrajna sorsa nemcsak a saját jövőjére van hatással, hanem az egész kelet-európai térség stabilitására is. A kérdés nemcsak a jelen határvonalakról, hanem az egész kontinens sorsáról szól. Vajon Európa ellenáll-e a restaurált orosz imperializmusnak, vagy az újraosztási kísérletek végső soron elérik céljaikat?
Forrás: hang.hu/publicisztika/a-birodalom-visszavar-173385