Műholdtemetőket jelölnek ki a Hold felszínén
A Hold felszíne jelenleg is a jövő űrprogramjainak célpontjává válik, mivel a múlt és a jövő űrbeli tevékenységei ütközni fognak az egyre növekvő számú misszió révén. Az új Hold-programok, amelyek számos állandó bázist és keringő műholdat terveznek, egyre közelebb kerülnek a megvalósuláshoz, számos ember jövőbeli visszatérésével a kísérőbolygónkhoz.
A várhatóan bekövetkező űrbeli tevékenységek következtében a jövőbeli műholdak és űrszondák elkerülhetetlenül elérik lejáratukat, és a Holdra fognak zuhanni. Ezen zuhanások ellenőrzött körülmények közötti lebonyolítása elengedhetetlen, hogy védhessük a Holdon található történelmi emlékhelyeket, például az Apollo-program által hagyott első emberi lábnyomot, valamint a hatalmas pénzbe került infrastrukturális beruházásokat.
Az űrkutatók dolgoznak azon, hogy kijelöljenek olyan térségeket a Holdon, ahol a működésképtelenné vált műholdakat irányítani lehet a leszállás során. Ezek a területek nem csupán a műholdak becsapódásának koordinálására szolgálnak, hanem a potenciális tudományos értékük miatt is. 2025 végére több mint 400 Holdra irányuló missziót terveznek, amelyek a NASA, valamint különböző állami és magán űrügynökségek és vállalatok részvételével valósulnak meg.
A műholdak a Hold felszínére érkezve jelentős sebesség mellett csapódnak be — körülbelül 7000 kilométer/óra —, ami szilárd rezgéseket és hatalmas porfelhőket generálhat, ezzel zavarba hozva az arra telepített érzékeny műszereket. A földi műholdak üzemeltetői viszonylag könnyedén kezelik a működésképtelenné váló eszközöket, hiszen azokat az atmoszférába vezetik, ahol általában elégnek a légellenállás miatt. Ezzel szemben a Hold légkör nélküli, így minden, ami az égből érkezik, eléri a felszínt.
A jövő marsi bázisok és Hold-programok között már bejelentették a NASA által tervezett Lunar Gateway körüli űrállomást és az Artemis Hold-bázist. A közös űrprojekt részei lesznek a kínai és orosz bázisok is, azonban az orosz űrkutatás szándékainak megvalósulása jelenleg kétséges, figyelembe véve a programjuk állapotát.
Alternatív megoldásként a Holdra irányuló missziók operátorai a nyugdíjba küldött műholdakat nap körüli pályára állíthatnák, hogy eltávolodjanak a Holdtól, de ez nagyon költséges. Tehát a kijelölt becsapódási zónák tűnnek a legmegfelelőbb megoldásnak, melyek tudományos értékűek lehetnek a megfelelően kiválasztott becsapódások révén. Ezek a becsapódások lehetőséget biztosítanak a geológiai sokféleség tanulmányozására is, hiszen a keletkező szeizmikus hullámok elemzése révén megismerhetjük a Hold belső struktúráját.
Végezetül, a jövőbeli űrbéli aktivitások nem csupán technikai kihívásokat hoznak magukkal, hanem remek lehetőséget is kínálnak a tudományos közösség számára a világűr mélyebb megértésére.
A cikk szerzője Molnár Csaba, a Magyar Hang tudományos újságírója, aki biológiai doktorátust szerzett, és Marie Curie-ösztöndíjas kutatói tapasztalattal rendelkezik az Egyesült Királyságban, mielőtt az újságírói pályára lépett volna.
Forrás: hang.hu/tudomany/muholdtemetoket-jelolnek-ki-a-hold-felszinen-183805